Molnár Anita honlapja

A boldogság madarát láttam felröppenni
Bánatos arcodra láttam fényt derülni
Amerre elvonult, egy-egy tollat ejtett
Ezzel a tollal írok verset Neked.
Azt mondja a fáma, ha kezedbe veszed
Bánatod feleded, s nagyon boldog leszel
Küldöm hát e tollat, posta fordultával.
Reményt s szeretetet vigyen a világba.
Ha látsz a tiszta égen, egy kék tollat szállni
Nyújtózz érte rögvest, próbáld meg elkapni.
Tudom hogy menni fog, nyújtózz egy nagyot,
S a boldogság szívedben örökre maradni fog.
                              

Élni az életet minden gond nélkül lehetetlen,
Vannak percek, órák, napok mikor az ember tehetetlen.
Nem tudja, mit tegyen, merre lépjen, vagy lépjen-e?
Nem tudja, hogy lesz-e valaki a nehéz pillanatban mellette
Amikor saját erejével nem tud segíteni magán?
Mikor semmi más nem marad neki, csak a magány.
Bízik abban, hogy ennek az ideje sosem jön el,
Reméli mindig itt lesz az, akit igaz barátnak tekint.
Mert egy igaz barát az élethez kell,
Az veled lesz akkor is, mikor más már régen nincs.
Ő akkor jön, mikor mindenki más elmegy,
És tudod, hogy minden hibáddal együtt szeret.
Hiszen ő figyelmeztet arra, hogy az arcod maszatos,
Egyszóval egy igaz barát az életben kimondhatatlanul fontos 

   

Kell a szív és az embernek a lélek,
S egy másik ember kit megérthet.
Kell a bánat,hogy boldogabb lehessél,
S kell a jó szó,hogy felemelkedhessél.
Kell egy ölelés attól akit imádsz,
S egy pici szeretet hogy az egekig elláss.
Kell,hogy néha felnézz az égre,
S a hajnal csillagot is lehozzák érted.
Kell egy szép dal mi szívedet járja,
S egyetlen nóta melynek nincsen párja.
Kell egy éjjel mit magadban tölthetsz,
S egyetlen egyre a hangokra figyelsz.
Kell egy jó barát neked is , nekem is,
Ki mindenek felett minket majd felvidít!

 

Álmodj meg egy csillagot, mely megvilágítja előtted az utat,
és fényárban úszó angyalok rengetegébe repítik gondolatodat.
Gyémánt hintót szárnyaló fehér paripákkal,
mely a tejút bársony szőnyegén suhan által.
S e gyönyörű helyen, hol kacérkodsz a csoda világával,
angyalkák játszanak selymes, lágy hajaddal.
Ez jó neked, tovatűnik a fájó valóság,
s befele hulló könnyeidet, felváltja egy különös vágy.
Álmodozás egy fényesen ragyogó csillag után,
mely elvarázsol és fogva tart egy szárnyas paripa hátán,
ő oda repít, ahova szeretnéd egy álomkapun át,
megtalálni azt a tündért, ki veled álmodik egy életen át.

    

Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.

Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.
  

Szemed sarkában, vidáman, ott ragyog.
Arcodon árad, s legjobb, ha ott hagyod.
Ha másra nézel, majd ugyanezt kapod,
és szebbnek látod már ma, a holnapot.
Mosolynak hívják, - arcodon feldereng, -
Járványként terjed. S ahogy az emberek
elkapják tőled, a szívükben meleg,
biztató érzés és hála kap helyet.
Add hát tovább, mert meg nem tarthatod!
Induljon így el minden új napod.
S hidd el nekem, ha szívedből adod,
Akinek nyújtod, majd vissza is kapod.
                          

Ne bántsa lelkedet nagy remények vágya,
Mert nem a jólétben van a szívek boldogsága!
Örömöt adhat egy kunyhó is eleget,
Csak a szív legyen sorsával elégedett!
Kísérje léptedet az égi vezér keze,
Ne bántsa szívedet a búnak fellege.
S ha mégis utadba bánat gyöngye akad,
Tűrj,mert bánat után,örömvirág fakad.